1.fejezet-Indulás

Vicky szemszöge:

Már nagyjából mindent bepakoltam.Készen vagyok a nagy útra. Kimegyünk Londonba a Bátyámmal és a legjobb barátnőmmel,Barbival. Tanár szeretnék lenni, angol és történelem szakos. Az angol nyelvvizsgám megvan,már csak el kell mennem egy tanfolyamra és angol tanár leszek.Persze,kint nyelvtant fogok tanítani,ha úgy lesz. Miután megvan a vizsgám,elkezdek egy másik tanfolyamot, és akkor már töri tanár is leszek.Hát nagyjából ezek a terveim, és remélem London szelleme segít megvalósítani őket.

A szobámban van egy elég erős hangcucc, állandóan üvölt a zene. Imádom a rockot. Igaz néha csodálkozom magamon,mert ittvan ez az új műfaj, a dubstep ami majdnem az ellentéte a rocknak, mégis tetszik.

Már minden bőröndökben van,szinte semmit nem hagyok itt. Csak a hangcuccomat nem viszem,majd veszünk egyet kint. Egyszer csak hallom,valaki trappol a  szobám fele,és bejön az ajtón mint egy tank.

-Szia Adam!-mosolyogtam rá.Imádom a bátyjámat,mindig segít,tanácsot ad, megvéd.Nagyon jóban vagyunk.

-Szia Húgi!Bepakoltál mindent? –mosolygott ő is

-Hát látsz még valamit a szobámban?- mutogattam,körbe az üres szobában

-Igen,azt ott!-mutattot a ruhámra,amit holnap reggel szándékoztam felvenni.Felvont szemöldökkel vizslattam tovább az arcát.Vajon mikor esik le neki?-Ja,te azt holnap akarod felvenni?! Értem már!

Kitört belőlem a röhögés. Nem bírtam. Adam mindig is ilyen volt állandóan röhögök rajta. A nagy röhögés közben a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Előkotortam a zsebemből,és a kijelzőn Barbi neve volt.Elhúztam a zöld kis nyilat,majd a fülemhez emeltem.

-Sziaa,Barbi.Be pakoltál mindent? Várod a holnap reggelt? Fel készítetted Gombócot az útra?- zúdítottam a nyakába mindent.Közbe Adam integetett,hogy kimegy,bólintottam rá

-Szia,Vicky. Imádom ,hogy nem hagysz szóhoz jutni- felnevettem- Igen,bepakoltam mindent. Te is tudod,hogy várom. Gombóc szerintem meg sem fogja érezni. El lesz ott hátul.- hallottam a hangján,hogy boldog.

-Tudod,nagyon kíváncsi vagyok! Londonra, a repülő útra… mindenre! Igazából azt mondtam volna,hogy félek,de nem. Ott lesztek nekem Te és Adam…-nem hagyta befejezni

-Ezt már megbeszéltük! Nincs mitől félned!Most inkább feküdj le aludni, reggel találkozunk!Szia,szép álmokat!-mondta ezeket ellentmondást nem tűrő hangon

-Jól van…ne haragudj.Igazad van.-mondtam szomorúan

-Ne szomorkodj,buta. Nem haragszom,de tényleg menj aludni! 9 óra, míg megfürdesz ,meg gondolom hajat mosol lesz 10.Plussz,amíg elalszol…és holnap kint kell lennünk fél 11-re. Szóval húzás fürdeni.- elkezdtem rajta nevetni

-Jól van,nyugi.Megyek! Na szia,jóéjt! Holnap reggel tali!-Ő egy gyors ’Helló’-val lezárta.

Előszedtem a pizsim,meg a törölközőm,és besétáltam a fürdőbe. Ledobtam a ruháimat, és beálltam a zuhany kabinba.Megmostam a hajam,amilyen gyorsan csak tudtam,hogy ne legyen időm közben gondolkozni. Kiszálltam a kis szőnyegre,elvettem az egyik törölközőt, belecsavartam a hajam,a másikkal megtörölköztem és felvettem a pizsimet. Fogmosás közben eszembe jutott,hogy mielőtt lefekszek átmegyek anyáékhoz.Gyors megmostam a fogam,áttöröltem a hajam, megfésültem és így átmentem anyáékhoz. Még mind a ketten fent voltak.Kopogattam a nyitott ajtón.

-Vicky!Gyere be! Ülj ide-ütögette meg maga mellett a kis bőr üllőt anya.Oda mentem és leültem.Apa pedig a másik oldalamon foglalt helyet.Megöleltek egyszerre.

-Nagyon fogsz hiányozni.-mondta anya.Normális esetben sírt volna,de megkértem,hogy maradjon erős a kedvemért

-Ti is nekem!-felálltam- De ez az álmom. London! Itt nagyon jó lesz nekünk! És minden nap telefonálok majd,és beszélünk majd Skype-on. És majd kijöttök hozzánk! Higgyétek el,jó lesz így.Hiányozni fogtok,de jó lesz.-néztem rájuk bíztatóan

-Jól van Kicsim! Bízunk benned,és szorítunk neked,hogy minden sikerüljön!- apa is felállt és átölelt- De most menj aludni! Holnap hosszú napod lesz!-adott egy puszit a fejem búbjára,majd kilökdösött az ajtón. Fel trappoltam a lépcsőn,egyenesen Adam szobályához. Ránéztem az órámra, 9:37,Barbi rosszul saccolta. Bekopogtam az ajtón.

-Gyere hugi! –mi? Honnan tudja,hogy én jövök?-Mondom gyere!-nyitotta ki az ajtót.

-Honnan…

-Tudtam,hogy te vagy? Fogalmam nincs,megérzés-megrántotta a vállát- Mostál hajat?!-bólintottam

-Miért?

-Már száraz.Kijössz kicsit a teraszra?

-Aha,kimehetünk,de adj egy pulcsit!-felnevetett,majd hozzám vágott egy fekete Jack Wills pulcsit,én meg magara húztam.Kiment a teraszra én meg utána. Leültünk a csempére, és néztük az elhaladó autókat,vagy az eget. Fejemet a vállára hajtottam,ő meg átölelt.

-Tudod,Vik, örülök,hogy végül úgy döntöttem,hogy kimegyek veletek.

-Elmondod miért?

-Mi lenne velem nélküled?- nyomott egy puszit az arcomra

-Te is hiányozni fogsz,kis házi szörnyem!- vigyorogtam a képébe

-Fuss,ha kedves az életed!-nevetett ő is,és elkezdett kergetni,átrohantam a szobámba sikítva,becsaptam az ajtót, bevágódtam az ágyba, és a fejemre húztam a takarót,majd hallottam,hogy nyikorog,az ajtó. Adam rám ugrott lehúzta a takarót rólam és megcsikizett.Mikor látta,hogy már alig kapok levegőt, leszált rólam, és leült mellém.

-Na megyek aludni! Aludj te is! Szia.-és kisétált a szobámból. Becsukta az ajtót. Levettem a pulcsit magamról,ledobtam a földre. Bekapcsoltam a tv-t beállítottam,hogy fél óra múlva kikapcsoljon,és megpróbáltam aludni. Holnap hosszú és fárasztó napom lesz.

Barbi szemszöge:

Már délelőtt mindent bepakoltam hogy a délután szüleimmel tölthessem. Alig bírom elhinni hogy kiköltözünk Vikivel Londonba. Na meg persze Adammel és Gombóccal. Nagyon várom. Ja persze, a nevem Horváth Barbara, de mindenki csak Barbinak hív. Most kezdem a középiskolát, egy szokványos gimnáziumba fogok járni. Életem az éneklés, csak itt Magyarországon nincs lehetőség. Táncolni is szeretek, 6 évig jártam táncra, de sajnos abbakellett hagynom mivel költözünk Londonba. De ennyi elég is magamról. Mindjárt 9, felhívom Vickyt hogy készen áll-e. Bele sem bírtam szólni a telefonba, Vik már egyből zúdította rám a kérdéseket. Ezt úgy imádom benne. Miután mindent megbeszéltünk elmentem zuhanyozni és hajat mosni. Gyorsan végeztem hogy még egy kicsit beszélhessek anyuval és apuval. 
Megszárítottam a hajam, majd bementem nappaliba. Mindketten a kanapén ültek én pedig megültem közéjük és megöleltem őket.
 -Kicsim ugye nagyon fogsz magadra vigyázni?-kérdezte anya.
-Igen nyugi.
-És ugye még emlékszel hogy kell megvédened magad?-folytatta apa.
-Igen apa emlékszek-amikor kicsi voltam mindig engem tanítgatott verekedni.
-Akkor nem lesz semmi baj. De remélem nem az lesz az első hogy bepasizol.-forgatta szemeit, majd elkezdte olvasni az újságot.
-Apa ne kezd megint! Na én megyek aludni szép álmokat sziasztok!- és elindultam szobám felé. Ahogy beléptem a szobámba, megakadt a szemem a polcomon, ahol a One Direction albumom volt.
-Jézusom! Ezt majdnem itt hagytam!-ordítottam el magam, és a lehető leggyorsabban beleraktam az egyik bőröndömbe. Összesen 4 bőrönd és egy nagyobb kézitáskát viszek, remélem annyi elég lesz.
Ránéztem a facebookomra ahol elköszöntem azoktól a barátaimtól akiktől élőben nem tudtam. Twitteren sem volt semmi érdekes, ezért lefeküdtem és elaludtam hogy holnap kipihent legyek. A NAGY nap.