Reggel korán felkeltem, mert még nem szoktam meg az új ágyamat. Fél 8 volt. Lementem a konyhába csináltam magamnak egy tejeskávét, és elmentem boltba reggeliért. 8 óra körül Adam is lebattyogott.-
-Jóreggelt!-köszöntem neki.
-Neked is-majd leült mellém.-Hogy aludtál?
-Hát, kicsit furcsa volt az új ágy, de egész jól. Te?
-Én is. Van itthon valami ehető?-kérdezte hasát vakargatva.
-Igen. Elmentem boltba, hoztam sokmindent. De csak ehető dolgokat ám.-nevettem.
-Akkor eszek valami ehetőt-emelte ki az ehetőt nevetve-eszel te is?
-Aha.-majd elkezdtünk enni. Mikor már a második zsemlémet ettem:
-Ha ennyit eszel hogy lehetsz vékony?-értetlenkedett.-Én 1 zsemlét is alig birok megenni, nem hogy kettőt.
-Hehe. Ilyen vagyok-mosolyogtam. Megreggeliztünk és elpakoltunk. Fél 10-kor Vik is felébredt.
-Jóreggelt.-köszönt nekünk.
-Jóreggelt? Drágaságom már jónapot van-mondtam.-Mit csináljak ebédre?
-Lecsót.-mondta Adam.
-Vicky jó lesz az?-kérdeztem.
-Tökéletes. Ja és lécci rizsával csináld ne tojással. Köszipuszi.-majd felment a szobájába. Ismét elmentem boltba ahol megvettem az ebédhez való dolgokat. Nagyon szeretek főzni, régebben szakács akartam lenni, de lemondtam róla, mert rájöttem hogy a lakberendezés jobban csábít. Hazafele a boltból most más útvonalon jöttem, mert megnéztem a telómon és úgy rövidebb. Útba esett egy kis újságosstand ahol sok tinimagazin volt. Mindegyikből vettem egyet, és volt egy 1D-s különkiadás tehát azt is megvettem. Miután hazaértem már 11 volt úgyhogy nekiláttam a lecsónak. 12-re pont kész lett, úgyhogy nekiláttunk az ebédnek. Mivel negyed órányira van tőlünk a ház ahová mennünk kell ezért már 2kor elkezdtünk készülődni. Délelőtt még sütött a nap, mostmár pedig kicsit hűvösebb volt kicsit jobban felöltöztem, és kicsit elegánsabban akartam kinézni az "interjún" ezért erre esett a válsztásom.
-Sziasztok lányok Jay Tomlinson vagyok.-nyújtotta kezét. Ez egy kicsit furcsa összefüggés hogy Jay Tomlinson és iker lányokra kell vigyázni, de ezt betudtam véletlennek.
-Jónapot Mrs. Tomlinson én Horváth Barbara vagyok ő pedig a barátnőm Horváth Viktória.-nyújtottuk mi neki kezünket.
-Ugye ti nem vagytok angolok? Mert a nevetek is furcsa és van egy kis akcentusotok-nevetett.
-Igen nem vagyunk anglok, hanem magyarok vagyunk.-mondta Vicky.
-Értem. Rokonok vagytok?
-Nem csak névrokonok, és persze legjobb barátnők, de már majdnem testvérek.-mondtuk egyszerre, mivel mindig ezt mondjuk ha valaki megkérdezi.
-Nos, ez itt a házunk. Elég nagy, úgyhogy méginkább kell figyelni itt a lányokra. Az jól jön, ha gyorsan tudtok lépcsőzni és szaladni.
-Benne voltunk a suli futócsapatába, úgyhogy az menni fog-mondtam.
-Akkor ez egy plusz pont-kacsintott.-Meséljetek egy kicsit magatokról.
-Kezd te!-bökött meg könyökével Vik.
-Jó akkor kezdem én. Mrs Tomlinson mit akar tudni?
-Csak szólítsatok simán Jaynek, nem vagyok én olyan öreg. Akármit. Mondjuk hogy álltok a gyerekekkel, bébicsőszködtetek-e már, ilyesmik.-mikor abbahagyta hangos zene kezdett el szólni.-Nemtudom melyikőtök ez, de halkítsa le azonnal, vendégek vannak-ordította fel az emeletre.
-Jólvan már-kiabált vissza egy roppant ismerős hang.
-Bocsássatok meg, de a fiatalok már csak ilyenek.
-Ezt mi is jól tudjuk. Nos Jay, bébiszitterkedni még nem bébiszitterkedtem, de viszont van egy unokaöcsém akire sokat vigyáztam, és a család barátinak gyerekeire is vigyáztam sokat, úgyhogy mondhatom azt hogy van már tapasztalatom.-mondtam.
-Én pedig tanárnő szeretnék lenni, és az egy fontos dolog abban a szakmában hogy szeressük a gyerekeket, ezért ez nálam is kipipálva.-mondta Vicky.
-Akkor nem is kérdezek mást, fel vagytok véve- örvendezett.-De sajnos lányok nekem rohannom kell, kérlek maradjatok itt és ismerkedjetek meg a gyerekekkel és a házzal sziasztok!-köszönt el, majd kilépett az ajtón.
-Szia!-köszöntünk egyszerre. Mivel már régóta barátnők vagyunk ez előfordul nálunk hogy vagy egyszerre mondunk dolgokat vagy ugyan az jár a fejünkben. Körbejártuk a földszintet, majd felsétáltunk a lépcsőn és bekopogtunk az első ajtón.
-Ki vagy? Gyere be!-mondta az az ismerős hang. Bementünk.
-Szia! Hiszen te......-lepődtem meg.
Vicky szemszöge:
Miután este kerestünk valami munkát,még sokáig beszélgettünk és aztán mindenki elvonult aludni.Még Adam sem jött be hozzám. Hát van ilyen. Este korán elaludtam. És reggel a kényelmes ágyamnak köszönhetően, későn keltem,fél 10-kor.Lassan lemásztam a lépcsőn. A Bátyám és Barbi úgy látszott,már régóta ébren vannak.
-Jóreggelt.-köszöntem nekik.
-Jóreggelt? Drágaságom már jónapot van-Barbinak jó napja van.Na még visszakapja.-Mit csináljak ebédre?
-Lecsót.-Adam egyből rávágta.Szereti,és én is.
-Vicky jó lesz az?-nézett rám a barátnőm
-Tökéletes. Ja és lécci rizsával csináld ne tojással. Köszipuszi.-ezzel fogtam magam és felsétáltam a szobámba. Beágyaztam,majd elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Kinyitottam ez első bőröndöt és félre dobtam a ruhát amiben menni szeretnék az interjúra. Aztán szépen kipakoltam. Legfelső polc lett a pulcsiké,aztán a pólók,ami olyan volt azt viszont felakasztottam,és legalulra a nadrágok. A szoknyákat is felakasztottam. Elkezdtem gondolkozni. Jó lesz az amit kiraktam? Tényleg abba menjek? Igen. Magamat fogom adni teljes mértékben,úgyhogy marad a csőgyatya és egy tornacsuka. Meg persze valami laza felső. Miután a porcelánokat is kipakoltam a falra,lementem inniért,és Adam-et is ott találtam.
-Mizu?- kérdeztem.Felém fordult.Elkezdtem kuncogni.-Hát rajtad meg mi az Isten van?
-Nem jó? Azt hittem,hogy így hamarabb felvesznek...
-Adam húzzál a szobádba és öltözz át.Ha meglátnak öltönyben páros lábbal rúgnak ki. Pincér leszel,nem ügyvéd!-kacagtam rajta.
-Akkor mit vegyek fel?-nézett rám értetlenül
-Szerintem a kiskaput. Adam bmeg... nem hiszem el. Egy normális csőgyatya és póló.-itt már folytak a könnyeim.
-Jójó. Csak ne nevess rajtam.-puffogott...erre csak bólogattam. Felment a szobájába én meg leültem filmezni. Most a Kill Bill-t néztem meg. Mind a 2-t.Szerintem jó film.Nem foglalkoztam azzal,hogy mi történik körülöttem. Fél 2-kor szólt Barbi,hogy kezdjek el készülődni.Gyors felmentem,átvettem a lukas csőfarmert,és az Angol zászlós pólómat,meg egy kék tornacipőt,kivasaltam a hajam és útra készen voltam. Barbi egy kicsit jobban kiöltözött,de ő már csak ilyen,és szerintem csini volt.Fél háromkor hívtunk magunknak egy taxit,ami gyorsan ide ért. Hamar oda értünk,még 3 előtt,de mindegy.
Becsöngettünk, mikor kinyílt az ajtó egy barna hajú nőt pillantottam meg.
-Sziasztok lányok Jay Tomlinson vagyok.-nyújtotta kezét.
-Jónapot Mrs. Tomlinson én Horváth Barbara vagyok ő pedig a barátnőm Horváth Viktória.-Barbi bemutatott engem is.Kezet nyújtottam a nőnek.
-Ugye ti nem vagytok angolok? Mert a nevetek is furcsa és van egy kis akcentusotok-nevetett.
-Igen nem vagyunk anglok, hanem magyarok vagyunk.-vágtam rá.
-Értem. Rokonok vagytok?
-Nem csak névrokonok, és persze legjobb barátnők, de már majdnem testvérek.-mondtuk egyszerre...mindig ez van,ha valaki rákérdez
-Nos, ez itt a házunk. Elég nagy, úgyhogy méginkább kell figyelni itt a lányokra. Az jól jön, ha gyorsan tudtok lépcsőzni és szaladni.
-Benne voltunk a suli futócsapatába, úgyhogy az menni fog-mondta Barbi. Tudtam,hogy ez egyszer még jól fog jönni.
-Akkor ez egy plusz pont-kacsintott.-Meséljetek egy kicsit magatokról.
-Kezd te!-megböktem egy kicsit Barbit.
-Jó akkor kezdem én. Mrs Tomlinson mit akar tudni?
-Csak szólítsatok simán Jaynek, nem vagyok én olyan öreg. Akármit. Mondjuk hogy álltok a gyerekekkel, bébicsőszködtetek-e már, ilyesmik.-amikor elmondta,elkezdett üvölteni a zene.Hmm azt hiszem valakit nagyon bírni fogok.-Nem tudom melyikőtök ez, de halkítsa le azonnal, vendégek vannak-kiabált Jay.
-Jólvan már-kiabált vissza egy srác.Barbi furcsán nézett,nem értem miért.
-Bocsássatok meg, de a fiatalok már csak ilyenek.
-Ezt mi is jól tudjuk. Nos Jay, bébiszitterkedni még nem bébiszitterkedtem, de viszont van egy unokaöcsém akire sokat vigyáztam, és a család barátinak gyerekeire is vigyáztam sokat, úgyhogy mondhatom azt hogy van már tapasztalatom.-ecsetelte a barátnőm
-Én pedig tanárnő szeretnék lenni, és az egy fontos dolog abban a szakmában hogy szeressük a gyerekeket, ezért ez nálam is kipipálva.-meséltem el én is a kis történetem
-Akkor nem is kérdezek mást, fel vagytok véve- ránk mosolygott.-De sajnos lányok nekem rohannom kell, kérlek maradjatok itt és ismerkedjetek meg a gyerekekkel és a házzal sziasztok!-és el is rohant
-Szia!-elköszöntünk tőle.
-Menjünk körbe a házban-mondtam. Barbi nem mondott semmit,csak elindult. Egy tőlem maximum 3 évvel fiatalabb lányt pillantottam meg az egyik szobában.Bementem hozzá.
-Szia.-rámosolyogtam
-Sziaa. Te vagy az új bébicsősz?-ő is mosolygott.Jó jel
-Igen az egyik.Vicky-nek hívnak.
-Engem meg Lottie-nak.Felkészítelek,velünk nem lesz egyszerű dolgod!De amúgy üdv itt nálunk.-és megölelt.Kedves lány.Felálltam integettem neki és kimentem. Tovább mentem a következő szobában Barbi volt az ikrekkel.Tovább mentem ott egy kislány ült. Neki is bemutatkoztam. Ő Fizzy. Mikor tőlük kijöttem akkor jött ki Barbi is.
-Nézzük meg az utolsó szobát is-mondta.
-Okés.Kopogok.
-Ki vagy? Gyere be!-mondta. Bementünk.
-Szia! Hiszen te......-Barbi padlót fogott...úgy állt ott mint aki szellemet lát.
-Szia! Elképzelésem nincs mi baja van. De én Vicky vagyok,ő meg Barbi.-mutatkoztam be.A srác meg kacarászott.-Min nevetsz?
-Én tudom mi baja a barátnődnek-rám kacsintott.
-Igen és mi?
-Ő tudja ki vagyok.-Nevetett még mindig..átváltottam magyarra
-Barbi mi a fene van veled?-mondtam neki dühösen.
-Vik,Ő az 1D-ből az egyik srác.Louis William Tomlinson.-a srác ezek szerint Louis, tovább nevetett,és közben leült az ágyára. Én megfordultam és bele fejeltem a falba.Hova kerültem én?! Ezen még jobban elkezdett nevetni.
-Na jó,Louis,elég lesz...-néztem rá csúnyán
-Oké-oké.-abbahagyta.-Na akkor ti vagytok a bébiszitterek? Kérek kaját!
-Barbi hány éves ez a hülyegyerek?
-20-vágta rá
-Bocsi,mi a húgaidra vigyázunk,te már nagyfiú vagy.-kacsintottam rá. Bedurcizott.
-Majd én csinálok neki kaját!!-ugrott fel Barbi.Isteneeeem....
-Oké,mindegy mi csak ehető legyen te kérsz, Vicky?-nézett rám Louis.
-Jéé,tudja a nevem. Amúgy nem kérek.-Barbi lelépett.
-Szóval Vicky. Van barátod?
-Nincs. Nem is nagyon akarok.De neked van barátnőd.-vigyorogtam
-Honnan veszed?-értetlenkedett.Ha mást nem max a netről megtudnám...na mindegy
-Ott a kép az asztalodon.-odasétáltam és a kezembe vettem a kis képet.-szép lány.
-Tudom.-mellém állt és mosolygott.Egyszer csak valami elkezdett csipogni.Louis elkezdett rohanni a laptop felé. De átesett a széken,úgyhogy odaugrottam a gép elé és megnéztem mi az. Videóhívás. Elfogadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése