2.fejezet-A repülőút

Barbi szemszöge:

Reggel 9-kor keltem, és a repülő fél 11kor indul, és 10re kint kell lennünk a reptéren. Rohamos gyorsasággal kiugrottam az ágyamból felöltöztem, megcsináltam a hajam.Lerohantam a konyhába.
-Jóreggelt!-köszöntem.
-Jóreggelt kicsim, azt hittem már rég fent vagy.-mondta anya.
-Hát nem...elfelejtettem beállítani az ébresztőt. Csináltam magamnak egy szendvicset és amilyen gyorsan csak tudtam megettem. Felmentem a bőröndökért lecipeltem őket majd felhívtam Vicky-t.
-Szia!-ordítottam bele a telefonba.
-Szia! El sem hiszem!
-Én sem! Most le kell tennem, csak ellenőriztem nem-e elaludtál, találkozunk a repülőtéren, szia!-lenyomtam. Gombócra ráadtam medálos nyakörvét, majd beraktam hordozójába.
-Apa! Gyere már indulni kéne!-kiabáltam. Apa ideszaladt hozzám.
-Máris indulunk-nyomott puszit homlokomra és megitta maradék kávéját. Bepakoltunk a csomagtartóba, ami nem fért be azt pedig a hátsóülésekre. A repülőtérhez vezető úton elkalandoztak a gondolataim.
*A repülőtéren*
A bejáratnál vártuk Vicky-éket, akik pár percen belül csatlakoztak hozzánk.
-Látom te is egy egész focicsapatra pakoltál-viccelődött Vicky apja.
-Igen. De nekünk mostmár mennünk kéne úgyhogy...-mutogatott Adam befelé.
-Repülőgép indul Londonba, kérem kezdjék el a becsekkolást! Köszönjük!-mondta egy női hang.
-Hát eljött a búcsú-ugrott Vicky és Adam szüleik nyakába.
-Anya, apa, majd minden nap beszélünk és jók legyetek!-mondtam könnyes szemmel.
-Jajj kicsim te is! És ajánlom hogy hívj!-mondta már ő is könnybelábadt szemekkel, majd mindketten átöleltek.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre Vikkel és Adammal, majd elindultunk egy hosszú folyosón ami egy nagy ajtóhoz vezetett. Kimentünk rajta, és egy óriási repülő állt előttünk. Felmentünk a lépcsőn és leültünk az első 3 szabad helyre. Adam ült belül, Vicky középen, én pedig a legszélén.
-Kérjük az öveket becsatolni, felszállunk!-mondta ismételten egy női hang. Már 10 perce repülünk mikor:
-A nézd, az a srác tökre úgy néz ki mint Niall Horan.-szólaltam meg.
-Abból a nyálas fiúbandából?-kérdezte Vicky hangsúllyal a nyálasnál.
-Igen, de várj. Nem hasonlít.-szomorodtam el egy kicsit. Még 10 majd még 10 perc eltelt, mikor Adam felkiált:
-Hányingerem van! Engedjetek ki.-majd felugrott és elkezdett rohanni a mosdó felé, de sajnos nem ért el addig. Egy férfi ölébe "sikerült".
-Ó, nagyon sajnálom uram.-mondta falfehéren, fejét fogva.
-Semmi gond. Velem is előfordult már-próbált mosolyogni a férfi miközben a légiutaskisérők adtak neki pár törölközőt és pár ruhát amin a repülőtér neve és emblémája volt. Adamet visszaültették a helyére, és adtak neki gyógyszert. A repülőút többi részén Vickyvel beszélgettünk.


Vicky szemszöge:

Reggel 8-kor arra keltem,hogy valaki pakolászik a szobámban. Apa volt az,elkezdte kipakolni a bőröndöket.Tudtam,hogy azzal már korán kész leszünk.
-Jó reggelt kicsim! Ne haragudj,nem akartalak felkelteni.Mondjuk már kelhetnél,nem kéne lekésni a repcsit.
-Semmi baj-ránéztem az órámra-10 perc múlva úgyis,ébresztett volna a telóm.
-Okésoké. Na kezdj el készülődni!-és ezzel kivitte az utolsó bőröndöt is a szobámból. Lassan kimásztam az ágyból,felvettem az előre kikészített ruhámat,és átmentem a fürdőbe,Adam is ott volt éppen a haját lőtte be. Én azzal nem tervezem sok mindent,csak átvasalom,egy kicsit.
-Jóreggelt!-köszönt.Csak bólintottam egyet.
Gyors ki sminkeltem magam. Nálam a smink alapozóból, szemceruzából és szempillaspirálból áll,szóval tényleg gyorsan kész volt.A hajamat,mégsem vasalom,jó így. Még gyors beraktam egy kézitáskába ami kint maradj,Apától elkértem a laptopját,felmentem Facebook-ra,gyorsan írtam 1-2 üzenetet,a barátoknak,és kijelentkeztem. Vissza raktam,oda ahonnan elvettem. Háromnegyed kilenc.Még mindig rengeteg időm van.Hát jó együnk valamit.Bementem a konyhába,anya éppen Adamnak és Apának csinált rántottát.
-Vik,kérsz te is?-nézett rám anya.Mosolygott. Remélem nem fog a repülő téren sem sírni.
-Aha,jöhet.Kakaót is csinálj nekem,légyszi!-néztem rá boci szemekkel.
-Jól van,kapsz azt is.-kacagott rajtam. Gyorsan megcsinálta,majd leült ő is enni.Kajálás közben nem beszélgettünk.9-kor már útra készek voltunk.Ott álltam a bejárati ajtónál,és vártam,hogy Adam levonszolja a hátsóját.Ugyanis 5 perce, fejvesztve rohant fel,hogy ott hagyott valamit.Látom jön kifele és valamit becsúsztat a zsebébe.Nem kérdeztem rá mi az,mert nem nagyon érdekel.Egyszer csak csörgött a telefonom,Barbi volt az:
-Szia!-ordított bele a telefonba.Fúú,ilyenkor meg tudnám fojtani.
-Szia! El sem hiszem!-nem idegesítem őt.
-Én sem! Most le kell tennem, csak ellenőriztem nem-e elaludtál, találkozunk a repülőtéren, szia!-és kinyomott.Hát ezért érdemes volt felhívni.Mindegy,ő tudja,én inkább beültem a kocsiba.Korábban indultunk,mert apának még be kellett mennie valahova.Út közben,csak bámultam kifele az ablakon és hallgattam az MP3-on a zenét. Ha akkor ott elkezdek beszélni, Anya tutira elsírja magát,amit nem akartam.Fél óra alatt odaértünk.Barbiék már ott álltak.
-Látom te is egy egész focicsapatra pakoltál-kacagott apa,és mutogatott Barbi bőröndjeire
-Igen. De nekünk mostmár mennünk kéne úgyhogy...-Adam is megszólalt,és meg is erősítette egy női hang.
-Repülőgép indul Londonba, kérem kezdjék el a becsekkolást! Köszönjük!-hallottuk a hangszórókból
-Hát eljött a búcsú-megölelgettem Apát és Anyát, még egyszer elmondták,amit már százszor elmondtak...
-Ne izguljatok.Minden rendben lesz,vigyázok rá-mondta Adam és megfogta a kezem,így indultunk el befelé.

-Sziasztok!-köszöntünk el egyszerre szüleinktől.Egy folyóson vezetett végig az utunk. Aztán ott volt egy ajtó,kimentünk rajta és ott volt a repülő.Felmentünk a lépcsőn és leültünk egymás mellé.Szerencsére hármas ülések voltak Adam ült belül, én középen, Barbi pedig szélen.
-Kérjük az öveket becsatolni, felszállunk!-szólalt meg ugyan az a női hang,mint bent.Épphogy felszálltunk Barbi számára érdekes dolgot vett észre:
-A nézd, az a srác tökre úgy néz ki mint Niall Horan.
-Abból a nyálas fiúbandából?-kérdeztem.Nem szeretem őket.Nem tehetek róla,egyszerűen nem.
-Igen, de várj. Nem hasonlít.-ettől egy kicsit szomorúnak tűnt. Istenem,én ezt soha nem fogom megérteni.Hogy lehet így szeretni őket...
Adam-en már látszott,hogy valami baj van,és egyszer csak felkiáltott:
-Hányingerem van! Engedjetek ki.-felpattant,és megcélozta a mosdót,de nem ért el odáig,a róka egy pasas ölében landolt.
-Ó, nagyon sajnálom uram.-nyögte ki nagy nehezen,nem volt jól de én csak kuncogtam rajta,szerintem vicces.
-Semmi gond. Velem is előfordult már-megpróbált egy kis mosolyt erőltetni az arcára,de látszott rajta,hogy mérges. Megjelent 2 stewardess,az  egyik hozott a férfinek,akit a Bátyusom lehányt törölközőt, a másik meg gyógyszert adott Adamnak.Leült a helyére és elaludt.Mi meg Barbival elkezdtünk beszélgetni:
-Miért voltál reggel,amikor felhívtál olyan ideges?-kérdeztem,persze fogadni mertem volna,hogy elaludt
-Hát...csak...tudod izgultam- magyarázta nem túl hihetően.Még szerencse,hogy jó színész vagyok,visszatartottam a nevetést.
-Aha,persze. El aludtál,ugye?-vigyorogtam rá. Először csak nézett rám,majd megszólalt.
-Jó,igen elaludtam.-itt már nem bírtam elkezdtem nevetni
-És még te hisztiztél nekem,hogy siessek fürdeni?
-Jól van na.
-Persze,hogy jól van.
-Adam hogy bealudt...
-Igen.Nem tudom,miért hányt,hiszen már ült repülőn és akkor nem volt semmi baja.
-Vagy csak nem mondta meg.
-Nem hiszem.Amúgy őszintén.Ugye azt hiszed,hogy az első napon összefutunk velük?-hülye fejjel nézett rám. Nagyon jól tudja,hogy az imádottjairól beszélek,csak csinálja a hülyét, a Drága. 
-Kikkel? Ja,nem.Most haragszol rám? Olyan furcsa vagy ma...
-Nem. Csak kíváncsi voltam.Miért haragudnék? Jajj,te.-megöleltem,úgy szeretem őt.Nem sokkal ez után Barbi is bealudt.Szóval egyedül ültem ott és zenét hallgattam. Nagyjából egy óra telt el mikor meghallottam,újra, a már ismerős női hangot.
-Kérjük,kapcsolják be az öveiket,a leszállást hamarosan megkezdjük.-gyorsan felráztam Adamet és Barbit
-Ébresztő,nemsoká' leszállunk,kapcsoljátok be az öveiteket.-mind a ketten bekapcsolták,majd éreztünk,hogy belenyomódunk az ülésbe,szóval megkezdődött a leszállás.Mikor földet értünk,gyorsan kiszálltunk,megkerestük a cuccainkat, kivittük őket a kijárathoz,ahol már várt minket egy Taxi,gyorsan bepakoltunk és beszálltunk.
-Hova lesz a fuvar?-kérdezte a taxis
-Basszus,nem kérdeztem meg anyát.Gyors felhívom.-Barbi kiszállt felhívta az anyját,majd vissza szállt.Megadta a címet, a hapsi beindította az autót,és elindultunk az új otthonunk felé.