2012. szeptember 15., szombat

10.fejezet

Sziasztok! Nagyon-nagyon köszönjük a sok megjelenítést, örülünk neki hogy ennyien olvassátok a blogot. Most is fogadunk hozzászólásokat, és feliratkozókat is;)

Barbi szemszöge:

Még aludtam. Valaki beront a szobámba. 
-Barbi ébredj!-ordibálta még a folyosón-képzeld ki aludt mellettem-ezt már a szobámba fejezte be-Ja, bocsi  én itt sem voltam.-mondta zavarodottan. Én még alig nyitottam ki a szemem, és nem értettem hogy mi a baja. Kiment és becsukta az ajtót. Még álmos voltam úgyhogy visszakartam aludni. Átfordultam a másik oldalamra.
-Jézusom!-ijedtem meg. Teljesen elfelejtettem hogy Niall idejött mellém.
-Mi az? Ilyen ijesztő vagyok?-lepődött meg.
-Jajj, nem csak, elfelejtettem hogy itt vagy.-mondtam.
-Tudtad hogy itt vagyok?-csodálkozott.
-Igen mert még nem aludtam mikor idejöttél.
-Akkor hallottad is mit mondtam?
-Igen hallottam.-adtam neki egy puszit, és átöleltem.
-Ezt mire fel?-lepődött meg.
-Öhm... dehát tegnap mondtam,hogy... hogy én is szeretlek,nem? Ennyi még belefér.-mosolyogtam rá. 
-Igen? És miért gondolod úgy,hogy belefér?-kíváncsiskodott.
-Hátőő.Mindegy-nem akartam még mindenbe bele avatni.
-Na,mond-kérlelt.
-Nem-mondtam, elindultam felöltözni.
-De mond el!-mondta és visszarántott.
-Gondolkoztam még éjjel, és rájöttem hogy nincs mitől félnem. De azért még azt mondom hogy nem, mert nemrég óta ismerjük egymást.-mondtam.-És hát ez, ez szinte semmi se volt. Mondjuk sokat jelent, de akkor is. Ebbe most kicsit belekavarodtam, úgyhogy ezt én sem nagyon értem.
-Én értem. Azthiszem. De örülök hogy elmondtad.-átölelt.
-Mostmár tényleg megyek felöltözni. Mindjárt jövök.- elővettem a szekrényemből egy rövidnadrágot és egy trikót. Kimentem a szobából be a fürdőbe. Átöltöztem és visszamentem a szobámba. Niall még mindig az ágyba feküdt. Most vettem észre hogy nem volt rajta póló. Elmosolyodtam majd leültem az ágy szélére.
-Amúgy hogyhogy átjöttél éjjel? 
-Hát öö..féltem a dörgéstől!-mondta mint egy kisgyerek. Felálltam az ágyról és odaültem mellé.
-Utána a kisfiú már nem félt?-mondtam.
-Igen, és ezek után talán nem is fog félni!-megfogta a kezem.
-Mi az hogy ezek után?-mondtam kicsit félve.
-Azok után ,hogy éjjel arra keltem hogy rajtam fekszel és azt mondogattad álmodban: "Szeretlek!" meg rémálmod volt és azt mondogattad közben hogy: "Hiszen te sztár vagy, én pedig egy senki". Ez nem igaz. Nem vagy senki, te a leendő barátnőm vagy, legalább is remélem hogy az leszel.-mondta. Megöleltem, fejét nyakamba temette én pedig a vállára hajtottam fejemet.
-Megyünk  reggelizni?-törtem meg a csendet.
-Ahha.-mondta majd lementünk enni. Mindenki együtt reggelizett.
-És hogy van a mi kis gerlepárunk?-viccelődött Harry mire Vicky oldalba vágta.
-Na ezt most miért?-kérdezte oldalát fogva.
-Jólesett!-mosolygott Vicky.-Amúgy nem azt mondtátok tegnap hogy nektek próbátok lesz?
-Jézusom de!-ugrott fel Niall és Harry majd beszaladtak "közös szobájukba" felkapták táskáikat és visszajöttek hozzánk. Niall odajött hozzám adott egy puszit és kirohantak a házból. Kimentünk hozzájuk.
-Majd hívlak este! Sziasztok!-szólt Niall.
-Sziasztok!-köszönt el Harry is, majd beszálltak az autóba és elmentek. Bementünk a házba és folytattuk a reggelizést, majd felmentünk a szobámba.
-Na mesélj mi volt!-nyaggatott Vicky.
-Nem volt semmi, azon kívül hogy éjjel véletlen ráfeküdtem és beszéltem álmomban. Pedig nagyon ritkán szoktam és pont most kellett.-zsörtölődtem.-Meg amíg te Harry után mentél miután kisminkeltük akkor elmeséltem neki Botondot, és azt mondta hogy szeret és várni fog rám. Hát nem aranyos?-olvadoztam.-És veletek?
-Hát mi tegnap este elszórakoztunk...de semmi extra nem volt-nevetett.-Ja és azért rohant el tegnap hogy megnézze utána megyek vagy nem.
-Ó, szóval ott is dúl a love- mosolyodtam el.
-Ajj, nem. Neeem! Maradj már. Ez nem igaz. Asszem.-mondta kicsit zavarban.-Nem megyünk el egy cukrászdába?
-De. Csak felhúzok akkor valami normálisabb cuccot.
-Oké, akkor én is.-mindketten előkerestünk valamit a szekrényünkből. Én ezt:
Vicky pedig ezt:
Lementünk Adamhez.
-Te is jössz cukizni?-kérdeztem.
-Ahha, de akkor várjatok egy kicsit.-felment az emeletre, ő is átöltözött és elindultunk. A közelünkben van egy cukrászda és abba mentünk. Mindenki vett magának sütit, és leültünk egy asztalhoz. 
-Hmm..dobostorta szelet. Imádom!-mondtam számba tömve egy újabb falatot. 
-Hogy ehetsz ilyen sokat?-értetlenkedett Adam.
-Úgy hogy én az éhező gyermekek helyett is eszem.-Vicky elkezdett röhögni.-Ez egyátalán nem vicces én komolyan gondoltam.Csörög a telefon:
-Szia Louis.*Igen.*Most?*A közelünkben lévő cukrászdában*Jó akkor itt várunk.-letette.
-Mit akart?-kérdeztem.
-Azt hogy tudunk-e menni ma is dolgozni, és mondtam hogy igen, és mindjárt jönni fog értünk.
-Hát ömm oké. De ha sürgősen kell mennünk akkor a többiek nem lesznek ott.-húztam félre a számat. Niallel most nagyon egy húron pendülünk ha lehet úgy mondani és már attól sem félek hogy Ő azt csinálná velem mint ő. Őbenne bízok, és remélem hogy jól teszem.
-Hahó! Itt van Louis gyere már-ébresztett gondolataimból Vik.
-Jójó, jövök csak egy kicsit elgondolkoztam. Becsomagoltam szalvétába a süti maradékomat, és elindultam kifele.
-Szia -szálltam be azt autóba.-Hogy hogy ilyen sürgős?
-Sziasztok! Hát nekünk a srácoknak el kell mennünk egy dedikálásra, anya meg dolgozik. Ja és csak a kicsik vannak otthon. 
-Jó boldogulunk, habár majd meg kell nélkületek is szokni a házat.-eközben odaértünk. Kiszálltunk az autóból és Lou kinyitotta az ajtót.
-Ó, most veszem észre hogy milyen jó a ruhád!-mutatott csíkos szoknyámra, és piros övemre.
-Köszi Louis. Kölcsönadjam?-viccelődtem. Vette alapot.
-Ó, igen kérlek! Amúgy majd másolok nektek is kulcsot, és akkor nem kell mindig nyitni az ajtót. na jólvan én megyek, majd amikor hazaér valamelyikőnk, akkor majd mehettek. Sziasztok!-majd elment. 
-Sziasztok lányok!-köszöntem fel az emeletre mire Pheobe és Daisy lerohantak hozzánk és átöleltek minket. Nagyon aranyosak, és megszerettem őket. 2 kis virgonc kislány, akik egyszer fogócskázni, egyszer pedig barbie babázni akartak. Fél 7-re hazaért Jay úgyhogy mi is mehettünk haza.
-Barbii! Csörög a telefonod!-ordibált le az emeletről Vicky. Amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam. Tudtam hogy Niall lesz az.
-Szia Niall.-szóltam bele.
-Szia! Lenne kedved eljönni holnap moziba?-kérdezte.
-Igen persze, hogy lenne!
-Oké, akkor majd még visszahívlak nemsokára hogy holnap mikorra megyek érted. Szia!
-Szia!
-Na?-kezdett kérdezősködni Vik.
-Ó semmi,csak moziba megyünk. 
-És még hogy semmi? Ha ezt semminek nevezed akkor én egy hm..nemtudom mi vagyok. Pedig az eleje jól hangozott-gondolkozott el.-Amúgy mit néztek meg?
-Fogalmam sincs. Még azt se tudom hogy mikor megyünk majd úgyhogy..később visszahív.

Vicky szemszöge: 

Este,miután beszéltem kicsit Barbival,átmentem a szobámba,elővettem a laptopom,és elkezdtem kockulni.Nem régen ültem ott,mikor hallottam,hogy dörög az ég. Nem foglalkoztam vele,nézelődtem tovább Twitteren. Egyszer csak valaki bejött az ajtón,kérdezés nélkül,nyilván azt hitte alszok. Nem láttam ki az,mivel háttal ültem az ajtónak. Oda sétált mellém és leguggolt. Harry volt az.Elvigyorodtam.
-Na mi van? Hazza fél a villámlástól?-incselkedtem vele.Elvigyorodott ő is.
-Nem,csak Niall is átment Barbihoz,úgyhogy én is átjöttem hozzád.Itt aludhatok nálad?- erre felhúzott a székemből.
-Miért?-néztem értetlenül
-Mit miért?- vigyorgott. Ez állandóan vigyorog? 
-Miért húztál fel??
-Ja,csak.-mondta és leült a helyemre.
-Héjj,az az én helyem.-háborodtam fel,erre felnevetett
-A-a.Az itt van.-mutogatott az ölébe.
-Na,még mit nem!-elindultam másik székért,de visszahúzott
-Most miért nem? Őszintén,mi van abban,ha az ölemben ülsz?-felvontam a szemöldököm-Na,jó oké,tényleg lehet félreérthető. De most csak mintha legjobb barátok lennénk.-vigyorgott. Ezért még pofán vágom.Leültem az ölébe. 
-Nem látok semmit!-puffogott
-Sose baj...-suttogtam
-De,igen,baj!-mondta és odébb rakott,hogy lásson is valamit abból amit csinálok.Csak nézte,hogy mit csinálok,engem meg nem gátolt meg semmiben,hogy ott van.
-Na,jó ez unalmas.-adta fel
-Azt hittem hamarabb megunod...-vallottam be
-De szemét vagy!-nevetett.Közben kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem az ágyra,ő meg leült mellém
-Most mit fogunk csinálni?-húzogatta a szemöldökét.Felnevettem és hozzávágtam egy párnát.
-Azt nem.-vigyorogtam.Erre lebiggyesztette a száját.Ezt én nem bírom.Szeretem őt... De,nem.Hogy szerethetem nem is ismerem.Most nem érdekel.Én a pillanatnak élek alapon,most megteszem. Felültem,és oda mentem mellé.Leraktam a kezeit,és az ölébe ültem,úgy hogy szemben legyek vele.Nem értette.
-Ami most történni fog,az a falakon belül marad,oké?-kérdeztem.Bólintott de nem értette.-Harry,az még mindig nem.
-Akkor mi?-megforgattam a szemem és megcsókoltam.Először a meglepettségtől lefagyott,de aztán vette a lapot és visszacsókolt. Először nagyon-nagyon óvatos volt,majd egy kicsit felbátorodott.Kb. 5 percig tartott.Mikor elváltunk egymástól,homlokát az enyémnek döntötte.Megöleltem és úgy ültünk egy darabig szótlanul. Aztán kimásztam az öléből és lefeküdtem,ő meg mellém.
-Milyen volt?-kérdezte meg.Olyan aranyosan nézett rám.Láttam rajra,hogy aggódik miatta.
-Ne parázz,életem legjobb csókja volt.De mint mondtam,ez a falak között marad.-hevesen bólogatott.Bekapcsoltuk a tv-ét.Ment valami vígjáték és azt kezdtük el nézni.Engem nem nagyon kötött le,de Harryt annál inkább. Átfordultam a másik oldalamra és csendben vártam,hogy mikor nyom el az álom. Még néha-néha hallottam,ahogyan felnevet,de aztán hamar elaludtam.
Reggel korán keltem. Illetve korán,magamhoz képest. A fejem Harry mellkasán volt,felnéztem rá.
-Jó reggelt!- mosolyodott el
-Pálinkásat..-mondtam rekedt hangon.
-De rossz hangod van.-állapította meg
-Köszi,tudom.Mióta vagy fönt?- közben úgy helyezkedtem,hogy lássam is őt nyaktörés nélkül.
-10 perce,nagyjából.-mondta.Közben visszarakott úgy,ahogy az előbb voltam.Hozzábújtam.-Vik,ez most mi?
-Micsoda?
-Hát ez.. Azt mondod még nem akarsz velem járni. Ennek ellenére tegnap megcsókoltál.Most meg? Nem értelek. Bírod a képem,akkor meg?-közben felült,én is vele együtt.
-Nem tudom,Harry,nem tudom. Én akarok veled járni,de...-félbeszakított
-Félsz. Adamtől,hogy mit fogsz szólni,és persze,hogy a barátok mit fognak szólni,és legfőképp a fanok.-mosolygott rám -Értem én.De én várok. Okés?
-Rendicsek.-adtam az arcára egy puszit,és elmentem felöltözni.Kinéztem az ablakon. Mindenki hosszúnadrágban volt,tehát én is azt veszek. Előszedtem egy lukas farmert és egy bő pólót.Visszamentem,és már Harry is fel volt öltözve. 
-Honnan van ruhád?-kérdeztem
-Adam adott kölcsön.-mondta.Adam... elgondolkodtam.Mióta itt vagyunk,kicsit eltávolodtunk. Sokkal több időt töltöttünk együtt. Na mindegy,változunk. Azért majd beszélek vele.
-Mi a baj?-kérdezte meg,és átölelt.
-Nem,semmi..csak Adam.. Mostanában olyan keveset beszélek vele.-szomorkodtam kicsit.
-Naa,fel a fejjel.Te nem ilyen vagy! Nevess,ahogy szoktál.-mondta és biztatóan rám mosolygott.
-Okés.Na menjünk le kajálni.-mondtam és lerohantam a lépcsőn,a 2. lépcsőről leugrottam,futottam tovább a konyhában.Adam ott ült a pulton.
-Szia-leugrott a pultról és megölelt.-Miújság hugi?
-Semmi érdekes.Majd beszélnünk kell.-mondtam és leültem Harry mellé az asztalhoz.
-Ugye nem?-láttam,hogy kicsit felkapta a vizet,és ránk mutogatott
-Adam.-szóltam rá
-Jó legyen,de szemmel tartalak titeket.-hát itt majdnem elröhögtem magam.Kipakoltam mindent az asztalra és elkezdtünk enni.Láttam,hogy jön lefele Niall és Barbi.
-Harry,kussolsz!-szóltam rá
-Ahaj,de miért?!-megforgattam a szemem és ettem tovább.Harry nem bírta ki,hogy ne szóljon be nekik.Aztán elrohantak a srácok mert próbájuk volt,mi meg elmentünk egy cukrászdába,ahova Louis értünk jött.A két kislánnyal hamar elment az idő,nem hagytak minket unatkozni. Jay 7:20ra beért,szóval mehettünk haza. Otthon Barbit felhívta Niall,hogy majd menjenek el mozizni. Barbi el is rohant zuhanyozni,én meg beültem Adammel a nappaliba.
-Szóval mi van veled meg Harryvel?-húzogatta a szemöldökét.Legalább már nem olyan feszült ez miatt.
-Hát semmi érdekes.Alakulgat valami,de még semmi komoly-magyaráztam
-Ühüüm,igen,azért aludt nálad tegnap este.-veregette meg a vállam
-Ha tudtad,miért hagytad?-nem értem. Máskor full kiakadt volna,most meg egy szót nem szólt
-Bízok benned. Nagy lány vagy.-itt az ölébe húzott
-Vééégre,Adam-örvendeztem-vééégre.
-Na,jó van de mostmár mond el mi volt tegnap este.Csók?-húzogatta a szemöldökét.Erre elkezdtem nevetni
-Igen,megcsókoltam.-büszke voltam rá
-Hányszor?-kérdezett vissza rögtön.
-Na. Elég.De,nyugi,ha összejövök vele,ti lesztek az elsők akik megtudják.-erre kicsit megnyugodott. Adam elment az egyik újdonsült barátjával.Nem mondta hova. Csak annyit mondott,hogy majd jön és,hogy ne aggódjak,mert nem 11re fog hazaérni. 
-Hühű,de csini valaki.-mondtam mikor Barbi lejött a lépcsőn.-Mikor mentek?
-Köszi.20 perc és itt van. Az előbb hívott.Te nem hívod át Harryt?-felvontam a szemöldököm.
-Nem.Ezt jól kezdted. Nem hívom át.-mondtam és közben besétáltunk a konyhába.
-Jól van. Te tudod.-bólintottam.Csengettek.20 perc? Niall rossz az időérzéked!
-Oda  jössz te is?-kérdezte
-Persze.-mondtam és oda mentünk az ajtóhoz.
-Sziasztok!-mondta,és Barbinak adott egy szájrapuszit.
-Niall,rossz az időérzéked!-világosítottam fel
-Na jó van. Te menjél a szobádba.-nevetett 
-Persze-persze.Ti meg védekezzetek.-Barbi már éppen készült megütni,de oda rohantam az ajtóhoz.
-Na pápá,fiatalok-mondtam nevetve és felmentem a szobámba.Előszedtem a pizsamámat,és bementem a fürdőbe.Tele engedtem a kádat,és megnéztem,hogy milyen a víz.Kicsit meleg volt,de elviselhető. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét,raktam rá tegnap One Direction számokat és most meghallgatom őket.Levettem a ruháimat és bemásztam a kádba. Nem is olyan rosszak a zenéik.Mire végig hallgattam az összeset,amit rá raktam,a víz is kihűlt.Kimásztam,megtörölköztem,felvettem a pizsamámat,és átmentem a szobámba. Meg csináltam az ágyam és lefeküdtem. A tv-t beállítottam,hogy egy óra múlva kapcsoljon ki,majd oldalra fordultam és megpróbáltam aludni.Sok mindenen gondolkodtam még közben. Legtöbbet Harryn,azon,hogy Adam vajon mit csinál? Mi van Barbival és Niallel? Amíg ezeken agyaltam,elnyomott az álom.

2 megjegyzés: